"mentor vagy edző"

A "mentor" megnevezéssel kapcsolatban kicsit elbizonytalanodtam.  Azok alapján, amit a leírás sugall, a mentor nagyon azt csinálja, amit a mai köznyelvben a coach és a coaching. Amúgy normális, de valamilyen elakadással küzdő, vagy pedig személyiségét fejleszteni kívánó embertársának "segít". Ha engem kérdezel, akkor valószínűleg én is jobbnak tartanám a mentor kifejezést, mint a coachot, de valamiért ez ment át a (nem csak magyar) köztudatba. Mikor azt kerestem magamban, hogy miért, akkor az kínálta fel magát, hogy azért, mert az emberek inkább fogadják el egy edző segítségét (azzal még dicsekedni is lehet), mint a mentorált szerepét.
Mikor erre kerestem a magyarázatot, akkor meg az jött válaszul, hogy talán azért, mert megszoktuk, hogy az edzők lehetnek tőlünk sokkal gyengébbek és gyengébben teljesítők - senki nem várja el tőlük, hogy ők maguk nyerjék meg az olimpiát -, a mentor-t viszont a köznyelven olyasvalakire alkalmazzuk, aki maga általában sokkal magasabb színvonalon csinálja aktuálisan azt, amiben tőle segítséget kérünk. És amely dolog általában nagyon nyilvánvaló: éppen azért szeretnénk mentoráltjai lenni valakinek, mert már szinte az a tény, hogy az illető elfogad minket mentéjé-nek/mentoráltjának növeli a saját presztízsünket is. Éppen azért, mert ismerjük életének azon területét, amelyben sikeres, ösztönösen tanulni akarunk tőle, szinte önkéntelenül feltör belőlünk az igény, hogy megkérjük őt arra, hogy segítsen nekünk is közelebb jutni ahhoz az ideálhoz, amit ő képvisel. Ezt én magam is megéltem, ezért jön talán ez föl bennem.
Éppen ezért, akkor talán még sem igazán illik a mentor név arra a tevékenységköri leírásra, amire a honlap alkalmazza. A magyar nyelvben lehet, hogy arra mégiscsak jobban illene a "coach" (magyar...) kifejezés. Mert hogy lehet, hogy a mentor mégsem elsősorban elakadással küszködő embereknek segít, hanem önmagukat - talán leginkább valamilyen szakmai területen - jobbítani igyekvő ígéretes tehetségeknek. Hogy valamilyen értelemben egy mentori segítség nem is annyira "szolgálat", mint inkább megtiszteltetés, hogy a mentor nem is annyira "segít", mint inkább saját tapasztalatát megosztva példát mutat. Akinek a segítségét szinte nem is meri kérni a potencionális mentorált, de nagyon megtisztelve érzi magát, ha mégis bekerülhet a pozícióba.

Hogy nem fogadsz el pénzt a szolgáltatásért, érzésem szerint valóban a mentori név "jogosult" használata felé billenti el a mérleget, mint ahogyan a mentor kifejezés alapmeghatározása (idősebb tanácsadó, pártfogó, atyai jóbarát, nevelő) is. Az viszont, hogy a tevékenység időszakos, problémacentrikus stb., inkább a coach szerepéhez illeszkedik a magyarországi nyelvhasználatban megértésem szerint. Lehetőségként marad az, hogy tágítod a fogalmat, majdhogy nem egy új köztes területet/szegmenst sajátítva ki ezzel magadnak/magatoknak, amely esetben viszont valamilyen módon utalnál erre a meghatározásokban, bemutatkozásban, stb. Hogy miért coaching, vagy miért nem coaching az, amit csinálsz. Túl azon, de azzal együtt, hogy nem kérsz tízezreket egy órás beszélgetésért. Oly módon is akár, hogy mondjuk szeretnél feltámasztani egy olyan "hagyományt", ami apáink idejében még élő volt talán: az idősebb, tapasztaltabb férfi adott/bizonyos fórumokon megoszthatta bölcsességét, tapasztalatát a fiatalabb generációval. Egyébként gratulálok. Szerintem nagyon egyben van, dizájnilag is (az különösen jó), üzenetileg is, nyelvezetileg is.