Egyről a kettőre

Vannak akik nagyon kitartó gyakorlás mellett sem jutnak egyről a kettőre, nem vagy nagyon nehezen szaporodnak a panaszmentes napok. Vajon mi lehet ennek az oka? Több oka is lehet, ebből ezúttal egyet emelek ki. Kevesen létezünk úgy, hogy ne futna belül egy végtelen részből álló TV sorozat, a Szabó családhoz (aki még emlékszik rá) hasonló rádiójáték, aminek a címe: „ÖNGYEPA”. Ezek a filmek, rádiójátékok alacsony költségvetésűek, többnyire egy vagy két fő szereplővel, hogy még „olcsóbb” legyen a program, általában mindkét főszerepet mi magunk játsszuk.J

Hallgassunk bele a műsorba: „Ezt elszúrtam…, már megint nem tettem a helyére…, ismét elfelejtettem…, nem találom…, elvesztettem…, csak én lehetek ilyen lökött…, mit fog szólni ehhez a főnököm, a feleségem, a férjem, a kollégám…, Józsi megint beszólt nekem…, miért mindig velem történik ez…, lehet, hogy én vagyok a hibás…, de hát én mindent megtettem…, annyira bánt, hogy…, megérdemeltem, én rontottam el…, mit is mondott a kollégám…, most mit mondjak neki…, kellett nekem ezzel foglalkozni, belekezdeni, abbahagyni…, mért nem tudok nyugton maradni…, hagyd már abba a bénázást…, állj a sarkadra…, nem lehetsz mindenkinek a lábtörlője…, miért kellett belekötnöd…, stb. „

Ha ilyen és hasonló –sokszor 18 éven felülieknek sem ajánlott- monológ és dialóg zajlik bennünk, kicsi az esély hogy haladjunk a panaszmentességben. Mert ami belül van, az kívül is megjelenik, ha önmagunkkal nem vagyunk jóba, hogyan lehetnénk jóba a környezetünkkel. Tehát mielőtt belekeserednénk a panaszmentesség sikertelenségébe, mindenekelőtt váltsunk más mozira, keressünk új és jobb sorozatokat, amelyek ilyen címmel futnak. „HIBÁZHATOK” vagy „JÓFEJ VAGYOK”.

 

A legnagyobb bántalmazók többnyire sohasem a környezetünkben élők, hanem mi magunk, akik hónapokon, éveken, akár évtizedeken át kitartóan ostorozzuk magunkat. És ebben profikká válunk. Persze lehet, hogy valamikor tényleg ért valami konkrét súlyos vagy kevésbé súlyos bántalom bennünket, de olyan jól betanultuk a szerepet, hogy már valós külső esemény nélkül is jól megy, és folyamatosan készítjük a legjobb önbántalmazó forgatókönyveket. Ha ráismerünk erre a mintára, akkor tudatosan változtassunk a műsorterven, és ha nem tudunk a műsorváltoztatás jogával élni, akkor kérjünk külső segítséget.

Panaszmentes és hálatelt napot kívánok, hogy jobb legyen a világ J! 

Üdvözlettel, dr. Joó Antal