Párkapcsolatban élőknek – magányosan - nem ajánlott!

Írta: Novák Mónika - dr. Joó Antal

Aki valaha részt vett valamilyen önismereti, személyiségfejlesztő tanfolyamon, ezoterikus, spirituális továbbképzésen vagy akárcsak egy jóga órán, annak bizonyára feltűnt két dolog. Először is azt tapasztalja, hogy a nők sokkal nagyobb számban vesznek ezeken részt, mint a férfiak. Másodszor, ha előfordulnak is férfiak, az már fehér holló gyakoriságú, amikor párok együtt járnak ilyen típusú foglalkozásokra.  És miért van ez így? Talán azért, mert a nők sokkal jobban érdeklődnek ezen témák iránt, míg a fiuk a „bányában dolgoznak”J. Azzal viszont kevesen számolnak, hogy ezek az arányok milyen következményekkel és kockázatokkal járnak a párkapcsolatok, különösen a házasságok harmóniája és jövője szempontjából. Ebben a cikkben erre a kérdésre keressük a választ.

A mozifilmek vetítése előtt általában kiírják: „X éven aluliaknak nem ajánlott”, de ha egy párkapcsolatban élő, egyedül vág neki egy önismereti, spirituális, szellemi útnak, senki sem figyelmezteti: „Párkapcsolatban élőknek –magányosan- nem ajánlott.”  Miért fontos ez?

A párkapcsolat kezdeti szakaszában a párok nagyjából azonos és kiegyenlített önismereti szinten vannak, értékrendjük közel van egymáshoz, ha nem így lenne, akkor a kapcsolódás többnyire ki sem alakulna vagy nagyon rövid életű lenne. Ekkor azt mondhatjuk, hogy a pár egy adott szinten, egyensúlyi felnőtt-felnőtt kapcsolatban van. Közösek az ideálok, célok, magas az egymás iránti elfogadás, szeretet és harmónia van. És nem elhanyagolható, hogy a szerelemben minden szép és jó tulajdonsággal felruházzuk a másikat, ami azt a képet sugallja, mennyire egyformák vagyunk.

Tegyük fel, a házastársak egyike úgy dönt szeretne önismeretben fejlődni, és miután harmónia van közöttük, meg is beszélik egymással: „Menj csak drágám arra a tréningre, segítlek és támogatlak ebben.”  Sőt jó esetben, a magát képző fél meg is beszéli párjával, hogy mit tanult, mi történt, és a másik őszintén kíváncsi is. És minden jó szándék ellenére itt kezd kettejük között egy eleinte láthatatlan rés támadni. Hogyan keletkezik ez a rés?

Egy egyszerű példa. Ha elmegyünk moziba és látunk egy nagyon szép, megérintő filmet. Haza megyünk és elmeséljük a párunknak, vajon a mi átélésünkből mennyit tudunk átadni? A töredékét! Ugyanígy, egy önismereti csoportban, ahol több órát töltünk együtt másokkal, mennyit tudunk abból átadni? Ha csak a képzésen eltöltött időtartamot nézzük, meddig és mennyit vagyunk képesek erről a párunkkal otthon beszélgetni? A töredékét!

a további rész itt olvasható.