Szeretünk panaszkodni?

Szabó Magda feltehetően nem foglalkozott statisztikai felmérésekkel, és anno nem egy OECD jelentésből alapozta meg, nagy realitás érzékkel a már ismert megállapítását: „a magyar az egyetlen nép a világon, aki irodalmi rangra emelte a panaszdalt”. Sajnos ez a gondolata nem pusztán jól hangzik, hanem a mellékelt grafikon 100 %-ban alátámasztja. Az alábbi cikk forrása (részlet): Portfolió

 „A magyarok messze a legelégedetlenebbek életükkel az OECD-országok állampolgárai közül - derül ki a múlt évben készített jelentésből. A jóléti tényezők jellemzőit régiós összevetésben vizsgáló tanulmány szerint pedig a legtöbb mutató tekintetében a középmezőnyben foglalunk helyet, ami nem konzisztens a magyarok pesszimista világlátásával.

Szubjektív (érzékelt) jólét: Nem elég, ha valahol adottak a jóléti feltételek, az emberek szubjektív jólétérzete is nagyon fontos tényező az összkép ábrázolásakor. Fontos, hogy elégedettek-e az emberek az életükkel és érzelmi kapcsolataikkal, akad elég szabadidejük, amit magukra áldozhatnak, illetve jelentőségteljes életet élnek. Az OECD egy 0-10 közötti skálán, felmérésekre alapozva becsülte meg az egyes országok és régiók lakóinak szubjektív életértékelését. Az eredmény sajnos lesújtó a mi szempontunkból, a 34 országból ugyanis mi vagyunk legkevésbé elégedettek az életünkkel, nálunk a legalacsonyabb az érzékelt jólét, míg Mexikó egyes területein olyan boldogok az emberek, hogy még a Skandináv-országokat és Svájcot is megelőzik. Rossz helyezésünknek két lehetséges oka van. Egyrészt a magyarok világlátásába berögződött pesszimizmus, másrészt hajlamosak vagyunk a helyzetünket rosszabbnak beállítani, mint amilyen valójában, vagyis egyszerűen mondva szeretünk panaszkodni, épp ezért a felmérésen alapuló pontszám komoly mérési hibának lehet kitéve.”

Panaszmentes és hálatelt napot kívánok, hogy jobb legyen a világ J!

Üdvözlettel, dr. Joó Antal